A későn virágzó akác

Július végén, amikor a nyár virágai – a rózsa, a levendula, a kardvirág – teljes pompájukban tündökölnek, váratlanul egy akác virágzására lettem figyelmes.

Az akác, amely általában május elején borul virágba, mindent átható illatával a tavasz hírnökeként, bőséges legelőt nyújtva a méheknek, most szerényen megbújva, diszkréten integetve a harsány zöld levelek között, lepett meg egy júliusi reggelen. Meglepett nemcsak a látvánnyal, hanem a kora reggeli, világot megváltó gondolatokkal is. 

Ez a kettős virágzás elgondolkodtatott: vajon az életünkben is vannak olyan dolgok, amelyek megtörténnek időben, aztán új lehetőség is adódik még? 

Az akác májusi virágzása olyan, mint amikor életünk egy fontos mérföldkövét időben érjük el. Például, amikor fiatalon sikerül elérnünk egy karrier célt, vagy amikor a várt időpontban teljesül egy álmunk. Nagy öröm és elégedettség, mint a méheknek a tavaszi akác virágzása.

Azonban sokszor előfordul, hogy egy célunkat csak jóval később érjük el, mint ahogyan azt szerettük volna.

Ez hasonló ahhoz, mint amikor az akác júliusban virágzik, amikor már minden más virág nyílik, és akkor egyszer csak adódik egy újabb lehetőség, hogy valami régit most másként valósíts meg. Csak vedd észre ezt az új lehetőséget! 

Lehet, hogy érett felnőttkorban tanulsz meg valamit, ami mindig is érdekelt téged, indítasz egy olyan vállalkozást, amit fiatalabb éveiben szerettél volna, vagy éppen akkor találod meg a megfelelő társat, amikor már szinte lemondtál róla. Ezek a későn megvalósuló álmok és vágyak azonban éppen olyan értékesek és szépek,  mint a júliusi akác virágzása.

A második virágzás lehetőséget ad arra, hogy érettebben éld meg ugyanazokat a lehetőségeket.

Az élet későbbi szakaszában elért célok és beteljesült vágyak sokszor mélyebb elégedettséget hoznak, mint a korai sikerek.

A te életedben mi a májusi és mi a júliusi akác?

Milyen céljaid, vágyaid teljesültek időben az életedben, és melyek azok, amelyek a vártnál később?  Lehet, hogy ezek a késlekedések valójában előnyösek voltak számodra?

Az ilyen késői virágzások bátorítanak arra,  hogy soha nem késő belevágni álmaid  megvalósításába.

#késeiVirágzás #életCélok #akácVirágzás #sohaNemKéső #későiÁlmok #motiváció #inspiráció #tavasziVirágzás #életÜteme #érettMegvalósulás

Az élet tele van meglepetésekkel, és néha a legváratlanabb helyzetek tanítanak meg minket a legfontosabb dolgokra.

Minap szemtanúja voltam annak, hogy a 8 éves vizslám, Doktor Simon Terápiás Kutya, egy különleges pillanatot élt át.

A váratlan felfedezés

Egy zivataros júliusi napon, amikor a szél süvített az udvaron és az eső egyre hangosabban kopogott a tetőn, Doktor Simon, a terápiás kutyám, valami egészen szokatlan dolgot tett. Négy éve élünk ebben a házban, de eddig még soha nem jutott eszébe, hogy a tekervényes csigalépcsőn  felmerészkedjen a galériára. Ez volt az egyetlen hely az otthonunkban,   amit még nem szaglászott körbe, ahol nem volt egy saját kis fotelje  vagy pokróca, ahova elvonulhatott, ha nyugalomra vágyott.  Aznap azonban, amikor a szokatlanul erős vihar zajai elől keresett menedéket,  Simon bátorságot gyűjtött,  és a tekervényes csigalépcsőn felrohant a galériára hozzám.

Új perspektívák

Ahogy  felért, a meglepődése csak az enyémnél volt nagyobb. Izgatottságában a  félelmét is elfelejtette. Lenyűgözte a látvány. Az otthonunkat olyan szemszögből látta, ahogyan még soha. A mindennapi élet megszokott tárgyai, a bútorok, a dekorációk mind új fényben tűntek fel. Láttam,  ahogyan  felfedezi a tekintetével, mennyire másként fest minden fentről nézve.

A félelem leküzdése

Első pillanatban kissé megijedt a magasságtól, és mintha azon tűnődött volna,  vajon hogy fog majd lemenni innen. Ezen én is elgondolkodtam:-)  De aztán eszébe sem volt visszatérni a földre. Jól érezte magát fent, és élvezte az új perspektívát,  a helyzet adta új lehetőségeket. Körbeszimatolt,  majd keresett egy kis szőnyeget, ahol kényelembe helyezte magát. Persze a társaság is megnyugtató volt számára, hogy itt sincs egyedül.

Ez a kis kutyás kaland újra megerősítette bennem,  hogy a kutya nemcsak az ember legjobb barátja, hanem a  legnagyobb tanítója is.

 Tanulságok Doktor Simontól

Ez az élmény nemcsak egy új perspektívát adott neki a megszokott mindennapi élet teréről,  hanem azt is megmutatta, hogy milyen fontos a kitartás és a nyitottság az új élményekre. Simon viselkedése rávilágított arra, hogy nem kell félni a  változásoktól és a kihívásoktól, mert azok új lehetőségeket rejtenek.

Ez a viharos  történet megváltoztatta a mi  mindennapjainkat is.

Simon kitartásának köszönhetően a galérián is lett egy kis pokróc, ahol édesen horkol éjszakánként, de ha kell, egy szempillantással befogja az egész teret. Így őrzi az álmunkat. Még  az is lehet, hogy 4 évig készült arra, hogy összeszedve minden bátorságát  nekivágjon a kanyargós lépcsőnek, hogy az éjszakát is a gazdái aurájában tölthesse. Így volt vagy se, de a végeredménnyel nagyon elégedett, az biztos.

Remélem, hogy a történetünk számodra is  inspiráló,  és segít felismerni, hogy a legváratlanabb helyzetek és élmények is taníthatnak  valami újat és értékeset.

Ha azt érzed, hogy benned is több van, ha szeretnél végre kilépni a megszokottból, ha készen állsz a változásra, de még valami hiányzik, hogy megtedd azt a bizonyos lépést, látogass el a http://www.artincoaching.hu oldalra, vedd fel velem a kapcsolatot, és fedezd fel a coaching és művészetterápia meghökkentően szelíd, de hatásos erejét! 

Hidd el, te is leküzdheted a félelmeidet, miközben  felfedezd az új lehetőségeidet!

Még pár óra van előttünk az idei évből. A legtöbb ember ilyenkor úgy szeret átmenni a következő évbe, hogy rendet rak, kicsinosítja magát, elkészíti a hagyományos, szerencséthozó ételeket, éjszaka pezsgős pohárral a kezében áttáncolja magát az új évbe, majd másnap kissé fáradtan, másnaposan, hallgatja a bécsi újévi koncert közvetítését a televízióban.  Rituálé, amelyre szükségünk van a lezáráshoz, az új elkezdéséhez.  Az átmulatott éjszaka, a „fű sem nő” január első hete után rájövünk, hogy minden megy tovább. Nem szűnt meg a vírus, nem lettünk fittebbek, nem lett több barátunk, értelmesen eltöltött szabadidőnk, szerethetőbb munkánk csupán attól, hogy lapoztunk egyet a naptárban. A változás bent kezdődik, a hozzáállásunkkal.
” Légy te magad az a változás, amit a világban látni szeretnél!”
(Mahatma Gandhi)

Az év lezárásához, az újrakezdéshez hozok  2+1 gyakorlatot, azzal a céllal, hogy segítségedre legyen az év struktúrált lezárásában, elengedésében,  és felkészülj a megújulásra. 

Akinek még nem volt lehetősége résztvenni élő vagy online programon, addig is arra bátorítom, hogy ízlelgesse az alkotás élményét, hatását, örömét.

 1. Írj!

Az írás ugyanolyan felszabadító tud lenni, mint a rajzolás vagy a festés. Szoktuk mondani, a papír mindent elbír. És tényleg!  

2. Készíts mégleget!

Nálad hogy néz ki a pozitív és negatív oldal? Hajts ketté egy A/4-es lapot, egyik oldalára gyűjtsd össze, ami nehéz volt, a másik oldalra pedig a búcsúzó év váratlan örömeit.  Hagyj időt magadnak erre a gyakorlatra, lapozgathatod a naptáradat, pörgesd át a fotókat a telefonodon. Még a végén kiderül, hogy ugyan más, de kincsekkel teli év volt ez! Sokmindent megtudhattál magadról.

+1 Mi a te szupererőd?

 Ahogy Superman-nek, úgy neked is vannak különleges tulajdonságaid,  képességeid, amelyekkel felül tudsz  kerekedni a nehézségeken. Melyek ezek? Gyűjts pár kavicsot, és írd rá egyenként a szupererőidet, tedd olyan helyre őket, ahol emlékeztetnek arra, hogy ezekkel a tulajdonságokkal már sikerült eredményeket elérned! Használd őket tudatosan!

Ha csak egyik vagy másik gyakorlatot van kedved, időd megcsinálni, az is valami;-)

Kívánok szeretetben, egészségben bővelkedő új esztendőt.

A harangok elhallgattak, az ünneplők a nagy csöndben az ablakhoz álltak, nézték a havas éjszakát, a múló időre gondoltak, a halottakra, az életre.  

Mit is akarok még az élettől? – gondoltam pezsgőspohárral kezemben. – Élni végtelenül, mint egy sejt, melynek egyetlen értelme és becsvágya a korlátlan létezés? Nem akarok már végtelenül élni. Mindent megkóstoltam, ízleltem a halált és az örömet. Most már az élet értelmét akarom. Mi az élet értelme?

(Márai Sándor Négy évszak)

# Az Élet Értelme: Egy Örök Kérdés

Az emberiség ősi törekvése
Mi az élet értelme? Az örök kérdés, amelyre vallások, bölcsek, kevésbé bölcsek, mióta ember él a Földön, keresik a választ. Sokan, sokféleképpen válaszolták már meg ezt a kérdést, és megválaszoljuk nap mint nap a cselekedeteinkkel, választásainkkal, még akkor is, ha nem tudnánk egy olyan frappáns definícióba süríteni a lényeget, mint C. G. Jung analitikus pszichológus tette.

Jung Értelmezése: A személyiség kiteljesedése
Jung megfogalmazásában az élet értelme a személyiségben rejlő lehetőségek kibontakoztatása. Ez meglehetősen egyszerűnek hangzik. Hozd ki magadból a legtöbbet, a legjobbat! Ismertebb szólással: Légy önmagad legjobb verziója! Ez az egyszerű felszólítás mindjárt két újabb kérdést hoz magával. Hogyan tegyem mindezt? Ki is vagyok ÉN, akinek a legjobb verzióját keresem? Az első kettőt mindjárt követi a harmadik kérdés. Honnan tudom, hogy jó úton járok, hogy ez az az út, amin eljutok a legjobb önmagamhoz?

A segítségkeresés dilemmái
Milyen egyszerű lenne elmenni egy bölcshöz, egy terapeutához, coachhoz, segítőhöz, aki 3 tőmondatban megválaszolná a 3 kérdést. Ezzel kapcsolatban két hírem van. Az egyik, hogy nincs náluk a bölcsek köve, tehát nem fogják megválaszolni a kérdéseidet. A másik, szerintem jó hír az, hogy a válasz ott van nálad! Legalábbis az utolsó két kérdésre. (Ki vagyok én? Jó úton járok-e?) Az első kérdésben, hogy hogyan tudod megtalálni a legjobb önmagad, hogyan tudod a legtöbbet kihozni abból, aki vagy, valóban ő tud irányt mutatni neked, a felkészült, ítélet nélküli, széles eszköztárral segítő szakember.

Az önsegítés útja                                                                                                                      Lehetséges, hogy már van, vagy vannak is ilyen segítőid, lehet még halogatod, hogy időpontot kérj ahhoz, aki a kollégádnak, barátodnak, barátnődnek is segített már…, mert „az én helyzetem más”, meg „nem is olyan elviselhetetlen, másnak sokkal nagyobb problémái vannak”, „csak nem fogok terápiára járni!”, „nekem vannak barátaim, velük megbeszélem” …. szóval addig is, míg felemeled a telefont, ajánlok neked egy kiváló terapeutát.

A legnagyobb tanító: Anyatermészet
Tudod ki ő? Jól ismered, hiszen minden nap találkozol vele. Kétszer ugyanazt az arcát nem látod, minden pillanatban változik, mégis a legmélyebb bölcsességgel tanít mindnyájunkat. Kiszámítható, megbízható, megőrzi a titkaidat. Ugyanúgy, mint te vagy én, minden reggel egy új napot kezd, rámosolyog a világra, vagy haragosan odadörren, kinyílik, simogat, elenged, mozdulatlanná válik, épít, rombol, újra kezdi, alkalmazkodik, nem adja fel. Ő a legnagyobb tanítónk, a mindent körülölelő anyatermészet.

A természettel való összhang gyógyító ereje
Jung szerint, ha ráhangolódunk a természet ritmusára, az már önmagában gyógyítja a lelket. Most ne a májust várd, hangolódj a télre! A januári táj csupasz, csontvázszerű egyszerűségében tárja elénk a valóságot. Semmi cicoma, levelek, virágok… a lényeg van.

Belső utazás a téli tájon keresztül
Lelkileg ilyenkor a befelé fordulás, a belső fény, a belső világ megkeresése, a bennünk rejlő értékek megőrzése, erőgyűjtés, a megújulás lehetősége kap szerepet. Keresed az élet értelmét? Keresed a választ a „Ki vagyok én?” -re? Kezdd a gyökereknél, hiszen belőlük vagy. Tegyél egy sétát a téli erdőben! Most a figyelmedet irányítsd a fák gyökereire. Kapaszkodnak, összefonódnak, kifordulnak, stabilan állnak.  Keress egy fát, ami valamiért most megszólít. Hogyan szól ez a fa rólad, a mostani önmagadról? Hogyan szól hozzád ez a fa, a mostani önmagadhoz? Fotózd le vagy rajzold le, hagyd, hogy hasson rád!

2. Díszüveg darabok

Mindkét képen színek keveredése: pirosak, sárgák, kékek. Az eredmény mégis más. 

Az elsőn az akvarell  mosódik, keveredik, a színek válaszolnak egymásra az anyag természete szerint rugalmasan, hangtalanul, „gondolkodás nélkül” kölcsönhatásba lépve egymással. 

A másikon ugyanolyan színű üvegtörmelék. Ha elcsöndesedsz, szinte hallod a csörrenést, amint egy újabb darab kerül a kupacra. A hegyes, szabálytalan alakzatok  egymáshoz érnek, a fényben átsejlik a két egymáson levő szín keveredéséből létrejövő harmadik, a kupac aljáról kivilágló negyedik. A határokat mereven tartja, behatolni nem enged az anyag.

Élettelen anyagok, mégis mennyire emberi a viselkedésük! Kapcsolódnak vagy éppen határokat tartanak.

Nézzük az akvarellt!

Megvan az az emléked az iskolából, hogy folyik, keveredik  a rajzlapodon a vízfesték, nem tudod kordában tartani a színeket,  mert a sárga és kék már a vizespohárban zölddé válik, a precízen megrajzolt körvonalak elmosónak, ha sok a víz, minden mindennel keveredik, ha kevés, a száraz,  meddő ecsetet nyiszorogva szenved a rajzlapon? Én emlékszem azokra a rajzórákra…  Ami  ott végül elkészült, köszönőviszonyban sem volt azzal, amit előtte elképzeltem.

Nem is szerettem ezért a vízfestéket egészen addig, amíg meg nem értettem, miért nem szeretem.

Ez nem általános iskolában történt meg, hanem jóval később, felnőttként, művészetterapeuta hallgatóként.

3. Az akvarell olyan, mint az emberi kommunikáció

Az anyag emberi természete: az akvarell olyan, mint az emberi kommunikáció

Van egy szándékod, amivel elindítasz egy üzenetet a másik ember felé. A célod az, hogy a másik ember pontosan ugyanazt vegye, amit te mondani szeretnél, hogy az  üzenet a szándékaidnak megfelelően, 100%-ban átmenjen. 

Nem tudhatod, hogy ő milyen állapotban van, milyen korábbi tapasztalatai vannak a témában, mennyire befogadó. Akvarelles hasonlattal élve, nem tudhatod, milyen színek vannak már a lapon, mennyire vizes a felület, mivel és hogyan fog keveredni ami a  felületre érkezik.  Nem tudhatod pontosan, hogy benne mivel fog találkozni a te üzeneted, mit vált ki benne, és végül az milyen módon  fog megnyilvánulni.

Egy akvarell kép egészen addig alakul a rajzlapon, míg meg nem szárad. Folynak, keverednek a színek, mosódnak a határok, pedig már rég letetted az ecsetet. Így van ez velünk is. Már rég  máshol vagy, mással foglalkozol, de még mindig dolgozik benned egy korábbi beszélgetés, üzenet, e-mail tartalma, keveredik a tapasztalásaiddal, míg végül megkeresi a helyét, nyugvópontra kerül. 

Mit tudunk tenni azért, hogy minél inkább érvényre jusson a szándékunk a kommunikáció során?

Erre tanít az akvarell!

Ugyanúgy, mint a vele való alkotásnál, az emberi kapcsolatainkban is le kell lassítani, ráhangolódni a másikra, figyelni, hogy mi történik a lapon, ha kell kivárni a megfelelő időt, amikor a legbefogadóbb.  Az akvarell legnagyobb tanítása az elfogadás. Fogadd el, hogy az anyagnak,  (a másik embernek) megvan a saját tempója! Fogadd el, hogy nem  tudsz mindent kontroll alatt tartani! Fogadd el, hogy nem minden alakul úgy, ahogyan te szeretnéd! Hagyd, hogy megtörténjenek a dolgok a saját tempójukban! Sőt, az is lehet, hogy a végeredmény sokkal jobb lesz,  mint az eredeti elképzelésed volt.

Légy empatikus, nyitott és rugalmas!

…. és az üveg?

Ha párhuzamba állítjuk az üveg tulajdonságait az emberi viselkedéssel, vajon mire tanít az üveg? Hogyan szól rólunk, emberekről egy színes üvegtörmelékekből álló kupac?

Mit is jelent az a szólásunk, hogy összecsiszolódunk?

Milyen veszteségekkel jár az  összecsiszol(ód)ás? Ha közel összeillő üvegdarabokat akarunk egymáshoz illeszteni, akkor könnyű dolgunk van. Itt-ott egy kis igazítás, és máris passzol.

Így van ez velünk, emberekkel is. Kevesebb veszteséggel és fájdalommal kapcsolódnak hasonló értékrendű emberek, kevesebb a konfliktusok forrása is.

A fényben minden üvegdarab megmutatja saját szépségét, életre kel, miközben együtt világítva még elbűvölőbbek. Csakúgy, mint mi emberek, ahogyan egy nekünk való kapcsolatban kinyílunk, járva a közös és saját utunkat is.

A te kapcsolataidban mi az a fény, ami életre kelti az eggyé forrasztott darabokat? Mindig ugyanaz?