„Emlékszem, amikor először bekopogtattál az irodámba. Már akkor jókedvet, fényt hoztál a szakértelmed mellé. A közös munka során kiderült, művészetterápiával is foglalkozol. Én és a rajzolás, netán festés? Áááá, ez nem az én világom – gondoltam akkor. Dolgoztunk egyéni vezetői coachingon, aztán a munkatársaimmal foglalkoztál csoportos coaching keretében, értéket, segítséget adva nekem, nekünk.

S jött az a bizonyos C…betűs rettenet 2020-ban. (kiírjam/hatom, hogy COVID?). Az X. hullám végén, több hónapos home office után szerintem elértem a kiégés szélére, s a munkatársaimon is tapasztaltam a jeleket. Akkoriban indítottad az ElményfESTEK csoportot, emlékszem egy pipacsos kép volt az első téma. Rögtön megfogott, de nem volt jó az időpont ☹. Aztán nem sokkal később újra lehetőség nyílt jelentkezni, s egy életem – egy halálom: belevágtam. Bíztam Benned, Klári, ha Te azt mondod, ne félj, menni fog, akkor meg tudom csinálni. S megcsináltam! Ez a kép azóta is a kedvencem (bár utána több alkalmon részt vettem, születtek még alkotások). Sőt, a kollégákkal együtt is festettünk, s én még egy anya-lánya festésen is részt vettem 😊.

Ismerősökkel és ismeretlenekkel, egymást bíztatva, dícsérve haladtunk az alkotás folyamatában, leküzdve vélt és valós(?) inkább képzelt félelmeinket, bénaságainkat, sokat megtudva magunkról, és a segídségeddel a művészetekről, a színekről is.

Klárát pár évvel ezelőtt ismertem meg, egy üzleti körben. Személyisége, mentalitása, munkássága már akkor magával ragadott. Az élet bár elsodort egy kicsit minket, azért mindig szem előtt voltunk egymásnak.  Vezetőként csapatépítő, összekovácsoló élménynapot szerveztem, és   nem volt kérdés, hogy Klárát kérem meg, legyen ennek a napnak a témavezetője, trénere.

Amikor az alkotás szóba került kissé megrettentem, hiszen az én rajztudásom megáll a pálcikaembernél, de bíztam benne.

Kaptunk egy igazán érdekes, a hétköznapokból kiszakító, nem mindennapi feladatokkal tűzdelt délelőttöt. Semmi száraz “duma”, minden nagyon könnyen fogyasztható, érdekes volt. A nap második felében pedig jött a “művészet”, a festés. Izgatott volt a csapat és én is, mi fog ebből kisülni, hogy lesz ebből esztergomi Bazilika, de Klára a szavaival fogta az ecsetünket és igazán klassz alkotások születtek, még az enyém is tetszett. Ezt nem gondoltam volna az elején.

Ismeri mindenki azt a bizalmi játékot, amikor körben állnak emberek és  középen egy valaki teljes bizalommal dől egyszer erre, másszor arra úgy, hogy tudja biztosan elkapják? A kör közepén álló emberként úgy álltam neki ennek a napnak, hogy tudtam Klára elkap, szóval 100%-ig bíztam benne és többet kaptam, mint amit vártam.

A munkáját minden vezetőnek ajánlom akár csak pár fős csapatot vezet, vagy egy nagyobb létszámút. A csapatkohézió, a motiváció, az értékek vagy bármi legyen a téma, Klára megtalálja a kulcsot a megoldáshoz.