Viharos felfedezés – Amikor kutyául érzed magad

Viharos felfedezés – Amikor kutyául érzed magad

Az élet tele van meglepetésekkel, és néha a legváratlanabb helyzetek tanítanak meg minket a legfontosabb dolgokra.

Minap szemtanúja voltam annak, hogy a 8 éves vizslám, Doktor Simon Terápiás Kutya, egy különleges pillanatot élt át.

A váratlan felfedezés

Egy zivataros júliusi napon, amikor a szél süvített az udvaron és az eső egyre hangosabban kopogott a tetőn, Doktor Simon, a terápiás kutyám, valami egészen szokatlan dolgot tett. Négy éve élünk ebben a házban, de eddig még soha nem jutott eszébe, hogy a tekervényes csigalépcsőn  felmerészkedjen a galériára. Ez volt az egyetlen hely az otthonunkban,   amit még nem szaglászott körbe, ahol nem volt egy saját kis fotelje  vagy pokróca, ahova elvonulhatott, ha nyugalomra vágyott.  Aznap azonban, amikor a szokatlanul erős vihar zajai elől keresett menedéket,  Simon bátorságot gyűjtött,  és a tekervényes csigalépcsőn felrohant a galériára hozzám.

Új perspektívák

Ahogy  felért, a meglepődése csak az enyémnél volt nagyobb. Izgatottságában a  félelmét is elfelejtette. Lenyűgözte a látvány. Az otthonunkat olyan szemszögből látta, ahogyan még soha. A mindennapi élet megszokott tárgyai, a bútorok, a dekorációk mind új fényben tűntek fel. Láttam,  ahogyan  felfedezi a tekintetével, mennyire másként fest minden fentről nézve.

A félelem leküzdése

Első pillanatban kissé megijedt a magasságtól, és mintha azon tűnődött volna,  vajon hogy fog majd lemenni innen. Ezen én is elgondolkodtam:-)  De aztán eszébe sem volt visszatérni a földre. Jól érezte magát fent, és élvezte az új perspektívát,  a helyzet adta új lehetőségeket. Körbeszimatolt,  majd keresett egy kis szőnyeget, ahol kényelembe helyezte magát. Persze a társaság is megnyugtató volt számára, hogy itt sincs egyedül.

Ez a kis kutyás kaland újra megerősítette bennem,  hogy a kutya nemcsak az ember legjobb barátja, hanem a  legnagyobb tanítója is.

 Tanulságok Doktor Simontól

Ez az élmény nemcsak egy új perspektívát adott neki a megszokott mindennapi élet teréről,  hanem azt is megmutatta, hogy milyen fontos a kitartás és a nyitottság az új élményekre. Simon viselkedése rávilágított arra, hogy nem kell félni a  változásoktól és a kihívásoktól, mert azok új lehetőségeket rejtenek.

Ez a viharos  történet megváltoztatta a mi  mindennapjainkat is.

Simon kitartásának köszönhetően a galérián is lett egy kis pokróc, ahol édesen horkol éjszakánként, de ha kell, egy szempillantással befogja az egész teret. Így őrzi az álmunkat. Még  az is lehet, hogy 4 évig készült arra, hogy összeszedve minden bátorságát  nekivágjon a kanyargós lépcsőnek, hogy az éjszakát is a gazdái aurájában tölthesse. Így volt vagy se, de a végeredménnyel nagyon elégedett, az biztos.

Remélem, hogy a történetünk számodra is  inspiráló,  és segít felismerni, hogy a legváratlanabb helyzetek és élmények is taníthatnak  valami újat és értékeset.

Ha azt érzed, hogy benned is több van, ha szeretnél végre kilépni a megszokottból, ha készen állsz a változásra, de még valami hiányzik, hogy megtedd azt a bizonyos lépést, látogass el a http://www.artincoaching.hu oldalra, vedd fel velem a kapcsolatot, és fedezd fel a coaching és művészetterápia meghökkentően szelíd, de hatásos erejét! 

Hidd el, te is leküzdheted a félelmeidet, miközben  felfedezd az új lehetőségeidet!

 

2+1 gyakorlat, hogy felkészülj az idei megújulásra

2+1 gyakorlat, hogy felkészülj az idei megújulásra

Még pár óra van előttünk az idei évből. A legtöbb ember ilyenkor úgy szeret átmenni a következő évbe, hogy rendet rak, kicsinosítja magát, elkészíti a hagyományos, szerencséthozó ételeket, éjszaka pezsgős pohárral a kezében áttáncolja magát az új évbe, majd másnap kissé fáradtan, másnaposan, hallgatja a bécsi újévi koncert közvetítését a televízióban.  Rituálé, amelyre szükségünk van a lezáráshoz, az új elkezdéséhez.  Az átmulatott éjszaka, a „fű sem nő” január első hete után rájövünk, hogy minden megy tovább. Nem szűnt meg a vírus, nem lettünk fittebbek, nem lett több barátunk, értelmesen eltöltött szabadidőnk, szerethetőbb munkánk csupán attól, hogy lapoztunk egyet a naptárban. A változás bent kezdődik, a hozzáállásunkkal.
” Légy te magad az a változás, amit a világban látni szeretnél!”
(Mahatma Gandhi)

Az év lezárásához, az újrakezdéshez hozok  2+1 gyakorlatot, azzal a céllal, hogy segítségedre legyen az év struktúrált lezárásában, elengedésében,  és felkészülj a megújulásra. 

Akinek még nem volt lehetősége résztvenni élő vagy online programon, addig is arra bátorítom, hogy ízlelgesse az alkotás élményét, hatását, örömét.

 1. Írj!

Az írás ugyanolyan felszabadító tud lenni, mint a rajzolás vagy a festés. Szoktuk mondani, a papír mindent elbír. És tényleg!  

2. Készíts mégleget!

Nálad hogy néz ki a pozitív és negatív oldal? Hajts ketté egy A/4-es lapot, egyik oldalára gyűjtsd össze, ami nehéz volt, a másik oldalra pedig a búcsúzó év váratlan örömeit.  Hagyj időt magadnak erre a gyakorlatra, lapozgathatod a naptáradat, pörgesd át a fotókat a telefonodon. Még a végén kiderül, hogy ugyan más, de kincsekkel teli év volt ez! Sokmindent megtudhattál magadról.

+1 Mi a te szupererőd?

 Ahogy Superman-nek, úgy neked is vannak különleges tulajdonságaid,  képességeid, amelyekkel felül tudsz  kerekedni a nehézségeken. Melyek ezek? Gyűjts pár kavicsot, és írd rá egyenként a szupererőidet, tedd olyan helyre őket, ahol emlékeztetnek arra, hogy ezekkel a tulajdonságokkal már sikerült eredményeket elérned! Használd őket tudatosan!

Ha csak egyik vagy másik gyakorlatot van kedved, időd megcsinálni, az is valami;-)

Kívánok szeretetben, egészségben bővelkedő új esztendőt.

Az anyag lelke –  pirosak, sárgák, kékek

Az anyag lelke –  pirosak, sárgák, kékek

1. Akvarell

2. Díszüveg darabok

Mindkét képen színek keveredése: pirosak, sárgák, kékek. Az eredmény mégis más. 

Az elsőn az akvarell  mosódik, keveredik, a színek válaszolnak egymásra az anyag természete szerint rugalmasan, hangtalanul, „gondolkodás nélkül” kölcsönhatásba lépve egymással. 

A másikon ugyanolyan színű üvegtörmelék. Ha elcsöndesedsz, szinte hallod a csörrenést, amint egy újabb darab kerül a kupacra. A hegyes, szabálytalan alakzatok  egymáshoz érnek, a fényben átsejlik a két egymáson levő szín keveredéséből létrejövő harmadik, a kupac aljáról kivilágló negyedik. A határokat mereven tartja, behatolni nem enged az anyag.

Élettelen anyagok, mégis mennyire emberi a viselkedésük! Kapcsolódnak vagy éppen határokat tartanak.

Nézzük az akvarellt!

Megvan az az emléked az iskolából, hogy folyik, keveredik  a rajzlapodon a vízfesték, nem tudod kordában tartani a színeket,  mert a sárga és kék már a vizespohárban zölddé válik, a precízen megrajzolt körvonalak elmosónak, ha sok a víz, minden mindennel keveredik, ha kevés, a száraz,  meddő ecsetet nyiszorogva szenved a rajzlapon? Én emlékszem azokra a rajzórákra…  Ami  ott végül elkészült, köszönőviszonyban sem volt azzal, amit előtte elképzeltem.

Nem is szerettem ezért a vízfestéket egészen addig, amíg meg nem értettem, miért nem szeretem.

Ez nem általános iskolában történt meg, hanem jóval később, felnőttként, művészetterapeuta hallgatóként.

3. Az akvarell olyan, mint az emberi kommunikáció

Az anyag emberi természete: az akvarell olyan, mint az emberi kommunikáció

Van egy szándékod, amivel elindítasz egy üzenetet a másik ember felé. A célod az, hogy a másik ember pontosan ugyanazt vegye, amit te mondani szeretnél, hogy az  üzenet a szándékaidnak megfelelően, 100%-ban átmenjen. 

Nem tudhatod, hogy ő milyen állapotban van, milyen korábbi tapasztalatai vannak a témában, mennyire befogadó. Akvarelles hasonlattal élve, nem tudhatod, milyen színek vannak már a lapon, mennyire vizes a felület, mivel és hogyan fog keveredni ami a  felületre érkezik.  Nem tudhatod pontosan, hogy benne mivel fog találkozni a te üzeneted, mit vált ki benne, és végül az milyen módon  fog megnyilvánulni.

Egy akvarell kép egészen addig alakul a rajzlapon, míg meg nem szárad. Folynak, keverednek a színek, mosódnak a határok, pedig már rég letetted az ecsetet. Így van ez velünk is. Már rég  máshol vagy, mással foglalkozol, de még mindig dolgozik benned egy korábbi beszélgetés, üzenet, e-mail tartalma, keveredik a tapasztalásaiddal, míg végül megkeresi a helyét, nyugvópontra kerül. 

Mit tudunk tenni azért, hogy minél inkább érvényre jusson a szándékunk a kommunikáció során?

Erre tanít az akvarell!

Ugyanúgy, mint a vele való alkotásnál, az emberi kapcsolatainkban is le kell lassítani, ráhangolódni a másikra, figyelni, hogy mi történik a lapon, ha kell kivárni a megfelelő időt, amikor a legbefogadóbb.  Az akvarell legnagyobb tanítása az elfogadás. Fogadd el, hogy az anyagnak,  (a másik embernek) megvan a saját tempója! Fogadd el, hogy nem  tudsz mindent kontroll alatt tartani! Fogadd el, hogy nem minden alakul úgy, ahogyan te szeretnéd! Hagyd, hogy megtörténjenek a dolgok a saját tempójukban! Sőt, az is lehet, hogy a végeredmény sokkal jobb lesz,  mint az eredeti elképzelésed volt.

Légy empatikus, nyitott és rugalmas!

…. és az üveg?

Ha párhuzamba állítjuk az üveg tulajdonságait az emberi viselkedéssel, vajon mire tanít az üveg? Hogyan szól rólunk, emberekről egy színes üvegtörmelékekből álló kupac?

Mit is jelent az a szólásunk, hogy összecsiszolódunk?

Milyen veszteségekkel jár az  összecsiszol(ód)ás? Ha közel összeillő üvegdarabokat akarunk egymáshoz illeszteni, akkor könnyű dolgunk van. Itt-ott egy kis igazítás, és máris passzol.

Így van ez velünk, emberekkel is. Kevesebb veszteséggel és fájdalommal kapcsolódnak hasonló értékrendű emberek, kevesebb a konfliktusok forrása is.

A fényben minden üvegdarab megmutatja saját szépségét, életre kel, miközben együtt világítva még elbűvölőbbek. Csakúgy, mint mi emberek, ahogyan egy nekünk való kapcsolatban kinyílunk, járva a közös és saját utunkat is.

A te kapcsolataidban mi az a fény, ami életre kelti az eggyé forrasztott darabokat? Mindig ugyanaz?

4. A fényben minden üvegdarab megmutatja saját szépségét, életre kel, miközben együtt világítva még elbűvölőbbek

5.Mit is jelent az a szólásunk, hogy összecsiszolódunk? 

Kiknek javaslom az akvarellel és az üveggel való alkotást?

Az akvarellel való alkotás javasolt, az  erősen akarati működésűeknek, akik szeretnek mindent kontroll alatt tartani, akik szeretik, ha a dolgokat ők irányítják.

Alkoss akvarellel, ha szeretnél lágyabb,  megértőbb, elfogadóbb lenni! Segíti a kapcsolódást, oldja a határokat,  hiszen rugalmasságra tanít.

Ha maximalista vagy, készülj fel, hogy amíg ezt eléred, párszor halálra idegesít a színes pacák keveredése.

Nem úgy, mint az üveg! Az üveg is lelassít, fejleszti az empátiát, hiszen nagyon kell figyelni minden mozdulatra, mert „véresen” komoly, ő könyörtelenül maximalista! Minden tizedmilliméter számít!

Az üveggel való alkotás azoknak tesz jót, akik tele vannak ötletekkel, de legtöbbször nem valósítják meg azokat. Az üveg fejleszti a gyakorlatiasságot, a folyamatok végig vitelét, segít befejezni, lezárni, a határokat tartani, ami persze nem olyan egyszerű annak, aki egyébként akvarell-szerűen működik.

Neked melyik típusú alkotás jön be? Az akvarell? Akkor próbáld ki az üveget! Üveg? Akkor alkoss akvarell-lel! A fejlődés mindig a komfortzónán kívül kezdődik. 

Felugró gombbal

SZERETNÉL INGYEN EGY VIDEÓT,

amellyel kipróbálhatod a művészetterápia lazító hatását?