Klári az én keresztanyám, így egyértelmű volt számomra, hogy kitől kérjek segítséget, amikor végzős egyetemi hallgatóként nem tudtam, hogy „mi legyek, ha nagy leszek”.
Az izgalmas, felfedezős, rácsodálkozós, 5 alkalmas önismereti beszélgetések sorát egy művészeti kiállítás-látogatással zártuk. Szoktunk együtt kiállításra menni, de ez most más volt.
Az volt a feladatom, hogy a művek és az én akkori helyzetem között kapcsolatot találjak. Mielőtt beszippantott volna Dali elvarázsolt világa, kaptam néhány segítő kérdést, amelyekre kerestem a választ a kiállított alkotásokban. Bár végig ott volt velem Klári, hagyta, hogy a magam tempójában fedezzem fel a nekem szóló üzeneteket. Kicsit tartottam attól, hogy nem fogok semmit találni, de ahogy sétáltam, meg-megálltam a képek és szobrok között, átgondoltam, hogy mi is zajlik bennem, milyen döntéseket készülök meghozni. Hamar felfedeztem az áthallásokat Dali szürreális művészete és az én akkori gondolataim között.
Nagyon jó élmény volt tudatosan és mégis más szempontból végig járni a kiállítást, mivel a végén úgy éreztem, hogy magamat is megtaláltam benne.
A találkozásainkkor mindvégig őszintén tudtam beszélni a bennem lévő káoszról, és a végére sok dolog tisztázódott bennem.
Különleges élmény volt számomra a közös munka, mivel a rokoni szálon túl egy másfajta kötelék is létrejött köztünk.
Jó szívvel ajánlom ezt az önismereti kalandot annak, aki döntéshelyzetben van és szeretné kideríteni vagy megerősíteni magában, hogyan is legyen tovább.